google-site-verification=bV-viKu9KlnD_SbnPq6XzIOJ7DVw0ZOFzJpZ34nwZFQ
Menü

Dal+Szerző magazin 2019/03.

Kemény Egon halálának (1969. július 23.) és születésének (1905. október 13.) közötti naptári időszakban emlékezik a zeneszerzőre az Artisjus kulturális magazinja, MMMXIX harmadik negyedév.

Ezen a linken megtekinthetjük a 42-43. oldalon a megemlékezést és átlapozhatjuk a kiadványt:
https://issuu.com/artisjus/docs/dsz_031_web

A kétoldalas ismertető, emlékező életmű-összefoglaló címe Kemény Egon zeneszerző megnyerő külsejét és kedves szeretetreméltóságát emeli ki személyisége jellemzőjeként.

A fiatal Kemény Egon Dr. Huszka Jenő mellett a szerzői jogok megerősítéséért tevékenykedett az Artisjus előd MARS szövetkezetnél. Alapító tagja volt a Magyar Zeneművészek Szövetségének.

KEMÉNY EGON (1905 – 1969)

EGY BÁJOS EMBER

Sokszor nehéz azokat a művészeket újra definiálni, elhelyezni egy képzeletbeli tablón, akik valamiért elhalványodtak az emlékezetben: Kemény Egon zenei életútja igazi XX. századi magyar történet.

A háború előtt sokszor használták ezt a jelzőt a szeretetreméltó emberekre. Kemény Egonra ez többszörösen igaz volt, és ha mindezt átkonvertáljuk munkásságára, talán a legszerényebb XX. századi zeneszerzőink egyikének a képe rajzolódik ki, aki mégis sokszor alkotott harsány műfajokban. Bécs, Kassa, Bécs, Budapest, Berlin, Budapest - valahogy így néz ki élete egy térképen, ahol többször átrajzolódtak a határok.

Az 1905-ben született zeneszerző-karmester-hangszerelő tehetségét már hatéves korában felismerte sebész főorvos apja. 1923-ig Kassán tanult zongora-hegedű-zeneelméletet Rétháti Kövér Dezsőtől, a Kassai Városi Zeneiskola igazgatójától kapott, Miskolcon érettségizett, majd a Bécsi Egyetem orvosi fakultásán készült orvosnak, ahol négy szemesztert végzett el, de párhuzamosan az orvosi karral a bécsi zeneakadémiára járt, ahova azonnal a legfelső évfolyamra vették fel. Kemény Egon, mint Franz Schmidt-tanítvány végezte el zenei felsőfokú tanulmányait, ám innen Bécsből Budapestre vezetett az útja, ahol a huszonéves fiú belecsöppent az akkor rendkívül izgalmas pesti színházi, jazz, operett életbe, 1929-tól az Operettszínház állandó karmestere lett, ahol bemutatásra került első nagyoperettje, a Kikelet ucca 3. is Somogyi Erzsi majd Eggerth Márta, Sarkadi Aladár, Kabos Gyula, Halmay Tibor főszereplésével.

Ebben az időszakban bontakozott ki igazán: ismert zeneszerzők műveit, dalait ő hangszerelte – 32-es baka vagyok én Ábrahám Pál: Az utolsó Verebély lány (1928) című operettjéből, a Viktória (1930) című operettet, vagy részben a Zenebona (1928) című jazz-operettet –, slágereket írt  (Honululu stb.), nem sokkal később már filmzenét írt és hangszerelt, majd évtizedekig a Magyar Rádió egyik legfontosabb szerzője volt –, és nem utolsósorban a gershwini szimfonikus könnyűzene magyarországi meghonosítójaként is számon tarthatjuk.

Legendás Ábrahám Pállal való barátsága, 1930-ban kérte fel Kemény Egont, hogy Budapest után Berlinben is dolgozzanak együtt. Ebben az időben karnagyként, hangszerelőként, titkárként tevékenykedett hangosfilmtől az operettig. Az ebben a három éves időszakban íródott Ábrahám-operettek mind Kemény hangszerelésében szólaltak meg.

Lassan mindenhonnan zene szólt: az élőzenén, a kottán túli világban elterjedtek a gramofonlemezek, a rádió, a hangosfilm, így a szerzői jogok érvényesítése egyre nagyobb  szerepet kaptak: a fiatal Kemény Egon Dr. Huszka Jenő mellett a szerzői jogok megerősítéséért tevékenykedett az Artisjus előd MARS szövetkezetnél. Alapító tagja volt a Magyar Zeneművészek Szövetségének.

1934-ben kezdődött a Magyar Rádióval való szoros kapcsolata: zenedarabjait számtalanszor játszották és mutatták be itt. Mindezen túl rádió- és zenetörténeti jelentőségű is itt végzett munkássága: Kemény Egonhoz fűződik az első rádió daljáték (Schönbrunni orgonák, 1937),  híres operaénekesnők és operaénekesek Kemény Egon műveiben énekeltek először könnyűzenei műfajokban a rádióban, ő írta az első rádióoperettet (Májusfa, 1949), vagy a Hatvani diákjai című daljátékában játszott először prózai szerepet operaénekes, Simándy József (1955).

Kemény Egon mindvégig ápolta az osztrák, német, magyar zenei hagyományokat, még az ideológiailag igencsak zűrös ötvenes években is, igyekezett megmaradni egy szeretetre és tiszteletre méltó bájos embernek, még ha éppen munkásmozgalmi dalokat kellett írni vagy gyerekdalokat.

Kemény Egon kétszer kapott Erkel Ferenc-díjat, halálának 50. évfordulójakor CD-n jelentek meg a Hatvani diákjai és a Komáromi farsang című daljátékai eredeti rádió-hangfelvételeinek (1955, 1957) digitalizált (2019) dupla albumai.

–AJM–

Keresés