google-site-verification=bV-viKu9KlnD_SbnPq6XzIOJ7DVw0ZOFzJpZ34nwZFQ
Menü

Kemény Egon zeneszerzőről

Kemény Egon (Bécs, 1905. október 13. – Budapest, 1969. július 23.) Klasszikus zenei tanulmányait a Kassai Zeneiskolában kezdte (zongora, hegedű, zeneelmélet, hangszerelés) és a Bécsi Zeneakadémián (tanára Franz Schmidt zeneszerző, az Akadémia igazgatója volt) végezte (1925), rendkívüli tehetségével a könnyűzene felé fordult (1926), ez a 20. századi zeneművészeti ág lett választott hivatása.

1927-ben aratta első nagy sikerét Budapesten (Kemény Egon - Harmath Imre: Honolulu, charleston). Modern tánc-slágereit (charleston, tango, foxtrot, blues), színpadon adták elő, gramofonlemezre vették. Már akkor, majd zenei karrierje negyven éve során végig,  művei Rózsavölgyi és Bárd kottakiadványokban jelentek meg.

A Fővárosi Operettszínház 1928-ban állandó karmesterének szerződtette Kemény Egont.

Nagyoperettjeit a Fővárosi Operettszínház (ma: Budapesti Operettszínház) mutatta be, sztárszereposztással és revükoreográfiával, pompás jelmezekkel és díszlettekkel: 

Kemény Egon - Bródy István - Harmath Imre: „Kikelet ucca 3” (1929) Pesti operett 3 felvonásban , Somogyi Erzsi, Eggerth Márta, Fejes Teri, Kertész Dezső, Sarkadi Aladár, Halmay Tibor, Kabos Gyula. A táncokat betanította: Rott Ferenc. Karmester: Ábrahám Pál

1946-ban tűzték műsorra a „Fekete liliom” című romantikus nagyoperettet, Fényes Szabolcs igazgató felkérésére, Karády Katalin főszereplésével (Latabár Kálmán, Nagy István, Gozmány György).

A „Valahol Délen” c. kasszasikert hozó nagyoperett bemutatója 1956 tavaszán Gáspár Margit színházigazgató idején volt, fő szerepekben Petress Zsuzsa, Mezey Mária, Sennyei Vera, Borvető János, Homm Pál, Rátonyi Róbert. Felújítás: 1957, Fényes Szabolcs igazgatóval. 


A fiatal zeneszerző nevét, sikereit 1929-től szárnyra kapta a színház világa. Ábrahám Pál legjobb barátjaként és zenei munkatársaként, zenekari hangszerelőjeként – Budapesten, Lipcsében és Berlinben – ugyancsak ismert volt. 1930 -1933-ig  nem komponált saját művet: Ábrahám Pál felajánlott szerződését elfogadta és Berlinben élt, zenei munkakapcsolatuk hat és fél éven át tartott. 1933-ban Budapestre költözött, mint a „Rákóczi induló" című reprezentatív magyar hangosfilm szerződtetett zenei vezetője és zeneszerzőként folytatta karrierjét. 

Hazaszeretetéből fakadó művei közül a legnevezetesebbek: a négy tételes „Magyar szvit” (1934), amely kedvelt műsorszáma volt az ország legnagyobb zenekarainak, a „Tisza” (1935) c. szimfonikus költeménye és a „Délibáb” (1935) c. nagyzenekari népdal egyvelege a Rózsavölgyi cég megbízásából született, azóta az egész világot bejárta. 

1936-ban újrahangszerelte a „Rákóczi induló”-t szimfonikus zenekarra, amely Rózsavölgyinél jelent meg.

Kemény Egon a gershwini szimfonikus könnyűzene magyarországi meghonosítója.

1
937-1948 között klasszikus és kortárs magyar - (Csokonai Vitéz Mihály, Vajda János, Petőfi Sándor, Reviczky Gyula, Ady Endre, József Attila, Tóth Árpád, Áprily Lajos, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső és mások) valamint angol - (Burns, Shakespeare, Blake, Poe és mások) továbbá  amerikai költők leghíresebb verseit zenésítette meg, szám szerint harmincnál többet, s e dalokkal – amelyeket az ország legkiválóbb énekesei is felvettek műsorukba – aratta akkor legnagyobb sikereit. 

„Fűszer és csemege” címmel készült (1939) az a hangosfilm, amely közvetlenül bemutatója után nézőszám-rekordot döntött és újat állított fel, Kemény Egon zenéjével. Főszerepben: Somlay Artur, Vízváry Mariska, Szörényi Éva és Jávor Pál. A film Csathó Kálmán nagy sikerű regényének filmes változata, ezt megelőzően a Vígszínház mutatta be. 

A Magyar Rádióval (Rádió Budapest I.) 1934-ben kezdődött sokoldalú kapcsolata, az intézmény évtizedeken át művei bemutatóinak egyik fő helyszíne lett. Zenedarabjait számtalan rádióműsorban gyakran sugározták, majd 2012 óta a Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsorában Nagy Ibolya szerkesztő-műsorvezetővel. 

Kemény Egon első rádiós bemutatója a „Fantázia a ’Hullámzó Balaton’ tetején” című népdalból (1934) - nagyzenekari népdal parafrázis - volt, amelyet az akkori műszaki lehetőségekkel stúdió-előadásban, nagy sikerrel közvetített a Rádió, az Operaház Zenekarát Zsolt Nándor, az Operaház karmestere vezényelte. 

Rádiótörténeti újdonságok - Magyar Rádió - Kemény Egon műveiben: 1940-tól operaénekesek adták elő dalait, zenéjével új rádiós műfajok indultak: az első rádiódaljáték, Schönbrunni orgonák (1937), az első rádióoperett, Májusfa (1949), a Hatvani diákjai c.daljátékban (1955) a korábbi kettős szereposztás nélkül a prózai színész Bessenyei Ferenc az ének-, és az operaénekes Simándy József a prózai szereprészt is – szenzációt keltve és remekül  – kettőzve alakította. 

1946-ban a Magyar Rádióban Kemény Egon saját műsort is szerkesztett és vezetett „Amit a város dalol” címmel, továbbá zenei összeállítások készítésével is megbízták, karmesterként, zongorakísérőként is foglalkoztatták, felvételek énekes próbáit vezette. 

Kemény Egon műveiben a főszerepeket - ám gyakran kisebb szerepekben is - kora leghíresebb és legtehetségesebb művészei énekelték és játszották (mint Rózsahegyi Kálmán), szerzőtársai, a zenei együttesek és a darabok rádiós alkotói minden esetben kiváló zenei és színházi tekintélyek voltak. 

Kemény Egon alapító tagja volt a Magyar Zeneművészek Szövetségének. Műveiben gondosan ápolta az osztrák és a német zenei hagyományokat is, megőrizve a magyar zenei örökséget, zeneművei azzal az eleganciával szólaltak meg, aminek a könnyűzene mestereként emberi mivoltában is birtokában volt. Zenei alkotómunkáját magas zenei kitüntetéssel, Erkel Ferenc-díjjal (1953,1955) ismerték el.

Kemény Egon a Wikipédián                 
Kemény Egon a YouTube-on
Kemény Egon zenei pályaíve (pdf)

Keresés