Menü

PARLANDO 60 - 2020. 1. szám

GYERMEKJÁTÉKOK – NEMCSAK GYEREKEKNEK

VÁLOGATÁS KEMÉNY EGON DARABJAIBÓL – CD-FELVÉTELEN

A szerző lányának, Kemény Anna Máriának a lelkes-áldozatos munkája hívja életre az „Életmű” - sorozatot. A Magyar Rádió archívumának elfeledett kincsei kelnek hangzó életre, mondhatni, többfunkciósan. Aktualitást a szerző halálának 50. évfordulója jelentett, amikor is az egyidejűleg megjelent két albumot (Hatvani diákjai, Komáromi farsang) elismerésre méltó gyorsasággal követte a harmadik, amely a Gyermekjátékok címet kapta.

Egy-egy korszak kulturális életéhez meghatározóan hozzátartoznak mindazok az alkotások, amelyek a mindennapok életének kísérőjelenségei voltak, néha szinte magától értődő természetességgel, már-már környezeti tényezőként. Természetükből adódóan, kívül rekednek bármifajta (szociológiai, dokumentarista, stb.) vizsgálat által feltárt tartományokból, jóllehet, a maguk idejében akarva-akaratlanul befolyásoló tényezők voltak. Hatásuk azért nem mérhető, mert az élet különböző területein észrevétlenül hatottak; néha hangulatkeltő hatással, máskor azáltal, hogy „fülbemászva” kísérték a hallgatókat, akikben tovább élt egy-egy ritmusképlet, harmóniai fordulat, melódia, vagy szövegrészlet (mondóka jellegű ritmikus tartásával, választékos vagy nyelvtörő fordulatával, esetenként pedig érzelmi-indulati tartalmával). Beépülve a személyiségbe, jelentőségük eltörpülhetett, ám melléktermékként megmaradt hatásuk eredményeképp, hogy általuk fogékonyabbá vált az akár többé, akár kevésbé kiművelt hallás, szív, értelem.

Kemény Egon (1905-1969)*

(mediaklikk.hu)

*Kemény Egon – Wikipédia

A változó időben más-más környezet veszi körül a gyerekeket, értelemszerűen mások a játékaik, másfelé nyílik az érdeklődésük. De vannak „örök emberi” érzések, amelyek eltérő formában ugyan, de mindenkor megmutatkozhatnak. Zenére vetítve, a száguldás öröme a gyors tempóban, a ritmikus gesztusok (nemritkán időmértékes képletek által megjelenítve), a memorizálást megkönnyítő rímek (továbbá alliterációk), a zene bármely összetevőjével „hangutánzó”, néha szinte effekt-jellegű fordulatok: megannyi inspirációforrás, amelyek arra késztethetik a hallgatót, hogy ténylegesen aktív közreműködője legyen a folyamatoknak.

A kóruséneklés, közismert, a gyakorlatban megannyiszor vizsgázott lehetőség, hogy „legyen a zene mindenkié”. Mégis, időről-időre háttérbe szorul, hogy később ismét „feltámadjon”… Remélhetőleg ez a – minden bizonnyal sokakban nosztalgiát ébresztő – válogatás is hozzájárul ahhoz, hogy ki-ki tegyen azért, hogy környezetében (akár házimuzsikálás szintjén) új erőre kapjon az aktív zenélés. Nem maximalista igényességgel, nem versenyszerűen, hanem „mindösszesen” örömforrásként.

A Gyermekjátékok műsort így részletezi a borító címlapja: óvodai – és iskolai dalok, dalciklus, szvit gyermekkarra zenekari kísérettel. Gyermek- és felnőtt előadók produkciójában hallhatjuk az 1952 és ’62 között bemutatott műveket (NB., a kétszeres Erkel Ferenc-díjas szerző az egyik Erkel-díját 1953-ban épp a gyermekkarra és zenekarra komponált műveiért kapta).

A műsor hallgatásakor ismételten azt látom bizonyítva, hogy habár a művek megszületése akkorra időzíthető, amikor az utolsó ütem végére kettősvonalat ír a szerző (s teszi ezt az utolsó átdolgozást követően), hangzó életük a bemutatóval kezdődik, és érdemben addig tart, amíg repertoáron maradnak, s az új betanulásoknak (új interpretációknak, azaz, új előadóknak) köszönhetően megannyi új élet lehetőségét kapják, a hangfelvételeknek köszönhetően új dimenzió tárul fel előttük, amikor – térben-időben távoli – új közönségre gyakorolhatnak hatást. Mert még ugyanaz az ember is másként hallgatja ugyanazt a művet egy bizonyos idő elteltével, hiszen közben megannyi zenei tapasztalatra tett szert. Tehát, miközben a mű és az interpretáció változatlan, a megváltozott régi-új hallgatóság számára új élmények és tapasztalatok-tanulságok forrása lehet.

Aki gyermekként hallgatta Kemény Egon gyermekkórusait, olyan előadásban, amikor – hála az érthető szövegmondásnak – hallás alapján megtanulhatta őket, talán csak évtizedek távlatából döbben rá, hogy a „memorizálásban” szerepet játszott a megzenésített szöveg minősége. Utólag már sohasem derülhet ki, vajon ösztönösen lett pregnáns a ritmika, a szöveg-ritmusból adódóan, avagy tudatos volt a felismerés: a gyermekeknek szánt hallgatnivaló esetenként időmértékes verselésű. De akár tudatos volt ez annakidején, akár nem – a mai gyerekek számára remek előkészítés a versformák iránti fogékonyság fejlesztésére.

Hallgatom a dalokat, emlékezem. Gyermekkoromra, s arra az időre, amikor az Ifjúsági Rádió műsorszerkesztőjeként találkoztam velük, s válogattam tematikus összeállításokba némelyiket. És néha felfedezésszámba menően tudatosítom, ez is Kemény Egon műve. Merthogy a zenei emlékezet készlete mindenkinél sokkal nagyobb, mint a szerzővel-címmel tudatosított zeneirodalom példatára.

Érdemes böngészni az előadókat is, amelyeket lelkiismeretes alapossággal tüntet fel a kísérőfüzet. A Magyar Rádió együttesein túl Andor Ilona kórusai is jeleskednek, valamint a Lovag utcai Általános Iskola Énekkara, a gyermekkar szólistái között felfedezhetjük Kincses Veronika nevét, de kísérő együttesként közreműködik a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének Szimfonikus Zenekara és a MÁV Szimfonikus Zenekara is. A művek dirigense Beliczay Éva, Csányi László, Gergely Pál, Lehel György, Nagy Olivér, Polgár Tibor és Róna Frigyes, zongorakísérőként Raics István nevével találkozunk. Nevek, amelyek feledésbe merültek az idők folyamán, amelyek adatszerűen ismertek, és amelyekhez – legalábbis a ma élő idősebb generációknak – hangzó (koncert) emléke fűződik.

Kaleidoszkóp-darabkák, amelyekből, remélhetőleg, mozaikkockákhoz hasonlóan összerakható valami jelentéssel bíró…

A nosztalgikus kalandtúra kétségkívül kellemes – az ifjabb generációk megnyeréséhez rendkívül hasznos lenne, ha rendelkezésre állnának az egykor népszerű kórusok kottái, hogy a mai ízlésnek-igényeknek leginkább megfelelőek visszakerülhessenek a mindennapi gyakorlatba, akár egy-egy intézmény kóruséletét is aktivizálva.

Fittler Katalin

II.

KEMÉNY EGON: GYERMEKJÁTÉKOK

ÓVODAI – ÉS ISKOLAI DALOK, DALCÍKLUS, SZVIT GYERMEKKARRA ZENEKARI KÍSÉRETTEL TARTALMÚ CD BEMUTATÓJA

(Budapest XVII. kerületi Gregor József Általános Iskola, 2019. december 4.)

https://www.youtube.com/watch?v=U7A7cSLJc3M&feature=youtu.be (1:00:35)

A felvételen elhangzik: Kemény Egon-Dalos László: „Tavasz a télben” című dalciklusból (1952, Magyar Rádió) a„Hóember” című tétel a szerző iskolai előadásra készített kétszólamú gyermekkari változata zongorakísérettel.

Előadta: a Gregor József Általános Iskola Kicsinyek Kórusa.

Vezényelt Gordos Júlia, az iskola zenei alsó tagozatának ének-zenetanára, karvezetője.

*

A KEMÉNY EGON ÉLETMŰVE c. CD-sorozat 3. kiadványának bemutatóján, amely egyben a szerző születésének közelgő 115. évfordulójára (2020. október 13.) is emlékeztetett, közreműködött:

Kassai István Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, Kemény Anna Mária, Kemény Egon zeneszerző lánya

és Csányi Valéria karmester;

Gordos Júlia, az iskola 3. és 4. osztályos tanulóiból álló kórus vezetője és Szabó Ágnes, az iskola zenei alsó tagozatának korábbi karvezetője, az esemény moderátora;

A sikeres CD bemutató madártávlatból

Kemény Egon: Gyermekjátékok c. CD-jén többek között felcsendül a szerző ismert és kedvelt dalai közül a Kinyílott a pitypang; Kukták dala; Úttörővasút; Édesanyánknak; A tanítónéni; Köszöntsük jó tanítónkat; Hóember; Télapó-dal

 

Forrás: http://www.parlando.hu/2020/2020-1/Fittler_Katalin-Gyermekjatekok.htm

Keresés