TANÍTOTT-E KEMÉNY EGON?

Négy évtizeden átívelő pályája 1927-ben zeneszerzőként és korrepetitorként majd 1928-tól karmesterként indult a Fővárosi (ma Budapesti) Operettszínházban. Zeneszerzői munkásságába hangszerelői tehetsége is beletartozott. Saját művei mellett kollégái - gyakran világsikert aratott darabok - zenekari hangszerelője volt.

Ámde a feltett kérdésre igennel is válaszolhatunk. Ennek élő példája, amikor a napokban az egyik budapesti iskola karnagyával telefonon beszélgettem:

elmondta, hogy a Gyermekjátékok című CD egyik dalát két osztályának, hatvan tanulónak tanította be, most, a korlátozott lehetőségek korában, minden szabály betartásával, csak osztályszinten, összkari próbák nélkül. Egyelőre ezért az előadás nem lehetséges.

A tanulási folyamat érdekes tanulságokat hordozott magában. Már a szólamonkénti tanulás folyamán felébredt a gyermekek figyelme a játékos, ám mégis különös dallammenetek hallatán. Az érdekesség csak fokozta kíváncsiságukat, ez önmagában motiválta őket abban, hogy haladjanak előre munkában. A gyerekek szinte azonnal és önkéntelenül csatolnak vissza a karvezetőnek, amikor könnyedén vesznek egy nehéznek tűnő akadályt a tanulási folyamatban. Akkor most nehéz vagy könnyű? Hogy van ez?

Mindkettő igaz. Nehéz, „ravasz” dallamok, hangnemváltások teszik izgalmassá a gyerekek számára Kemény Egon műveit, és mégis meg tudják csinálni, méghozzá értően. Zenepedagógiai szemmel nézve ebben nagyon erős fejlesztési lehetőség van.

Az első szakasz, a szólampróbák után az igazán nagy izgalmakat a második nagy feladat, a szólamok összeéneklése hordozza magában. Igazi felfedezés! A hangzás még magasabb foka, amit a gyerekek tisztán el tudnak énekelni. A karvezető ilyenkor megérzi, hogy a zeneszerző nagyon is tisztában volt azzal, mit lehet komponálni gyermekek számára a lécet kellően magasra helyezve, de nem teljesíthetetlenül. Tökéletes hangszerelés könnyedén, gyermekhangra, egyszerű hangnemben. Mi ez, ha nem zenepedagógusi tudatosság?

A harmadik szakaszban a gyermekek megkapták a szöveget, Dalos László versét. Ritka szerzőpáros, akik a legtermészetesebbnek tekintik, hogy csak igényes mű kerülhet ki a kezeik közül. Dallam és szöveg csodálatos harmóniája abban mutatkozik meg legjobban, hogy elég volt egy-két tanóra ahhoz, hogy a gyerekek örömmel, élvezettel énekeljék. Hibátlan prozódia, játékosság a szavak használatában, persze azért ne legyen egyszerű sem, hát éppen a legnehezebb, szójátékszerű részeken „mulattak” a gyerekek a legjobban. A lecke fel volt adva, élvezetesen nehéz volt, teljes sikerélmény teljesíteni.

Nem lehet elmenni amellett, hogy Kemény Egon stílusa, a zenei műfaj, amit képviselt, a könnyedség a gyerekekhez igen közel áll. Újra fel kellene fedezni a gyermekkari műveiben rejlő lehetőségeket.

Remélhetőleg az elkövetkező hetekben már zongorakísérettel is gyakorolhatják, és eljön az idő, amikor az iskolai ünnepségen elénekelhetik. Teljes joggal megérdemelnék a gyerekek, ezzel teljesedne ki számukra a mű, az előadás jutalom lenne számukra.

Kemény Egon - Dalos László: "Kinyílott a pitypang" című dala a hatvanas években iskolai tananyag volt. Akkor az ország valamennyi, szám szerint kétszázhúsz iskola alsó tagozatosa, iskolai énekkara dalolta a rendkívüli sikert aratott kórusművet. Emlékszem, hogy általános iskolánk énektanárnője felkereste a zeneszerzőt és megbeszélték a zenei részleteket. Nekem szerencsém volt, én otthon édesapámmal gyakorolhattam a pontos intonálást és a tiszta hangzást...  felkészültem mentem az ének-órára.

Kijelenthetjük, hogy Kemény Egon gyermekeknek komponált kórusműveivel, dalciklusaival - a Magyar Rádió műsoraiban évtizedeken át felhangzottak - járult hozzá az ének-zene oktatás magas színvonalához.