KEMÉNY EGON halálának évfordulóján

KEMÉNY EGON ZENESZERZŐ
PORTRÉ, 1935
1969. július 23-án, egy forró nyári nap délutánján Budapesten az emberek már várták az Esti Hírlap aznapi számát, amely a legfrissebb híreket hozta. Ezek között volt most már Kemény Egon halálhíre is… és este a Magyar Televízió nekrológjával az egész országhoz eljutott.
Hirtelen jött életének végső fordulata, megdöbbent a zenei élet, a Magyar Rádió Zenei Osztályához tartozó alkotói gárda és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának tagjai, karmesterei.
35 évvel azelőtt, 1934-ben kezdődött a közös zenei munka, amelynek több nevezetes, rádiótörténeti jelentőségű újdonsága és kiemelkedő pontja volt és így kapta meg két alkalommal is Kemény Egon a zeneszerzőknek adható legmagasabb elismerést, az Erkel Ferenc-díjat.
Lezárult nagy ívű, 40 esztendőn át tartó zeneművészeti munkássága, amelyben elsősorban zeneszerzőként működött. Színházi zenészként indult zeneszerzői karrierje, emellett kollégái teljes operettjeinek vagy betétdalainak, dalainak zenekari hangszerelésével is sikert hozott számukra.
Kemény Egon zenei tehetsége, abszolút hallása már nagyon fiatalon megmutatkozott, tanulmányai előtt és alatt, Kassán és Bécsben.
A budapesti, Fővárosi Operettszínház erre igényt is tartott, korrepetitorként, majd karmesterként szerződtette a 22 éves Kemény Egon zeneszerzőt.
Három operettszínházi nagyoperettjében szerzőtársaival az örökké válságban levő – ezt a feltételezést, témát évtizedeken át felhozták – operett műfajának megújításán dolgozott!
Életművéről és műveiről részletesebben itt olvashatunk:
https://kemenyegon.hu/kemeny-egon-palyaive
https://kemenyegon.hu/kemeny-egon-fo-muvei
Természetesen ezek az adatok nem adják vissza több mint 300 sikerrel előadott művének magas művészi színvonalát.
Előadásukban a legkiválóbb operaénekesek, énekes színészek, színészek és zenészek működtek közre.
Kemény Egon már fiatalon bebocsátást nyert a rangos New York Kávéház művészi körébe, majd a FÉSZEK Klubba, és pályája kezdetétől tagja volt a zeneszerzői szövetségeknek, ahová a felvétel már önmagában is szakmai elismerést jelentett.
Később alapító tagja volt a Magyar Zeneművészek Szövetségének, amely saját halottjának tekintette.
Tudásával, emberséges, baráti viselkedésével és finom humorával elnyerte kortársai tiszteletét és szeretetét.