KEMÉNY EGON zeneszerző (Bécs, 1905. október 13. – Budapest, 1969. július 23.)

KEMÉNY EGON zeneszerző (Bécs, 1905. október 13. – Budapest, 1969. július 23.)

Gyermekkorát a császárvárosban töltötte. Atyja évtizedeken át megbecsült sebész főorvos volt Bécsben, 1910-ben fogorvosi átképzése után családjával Kassára költözött, és magánrendelőt nyitott. Ő volt az, aki felismerte – akkor már zeneszerzőnek készülő – hat éves fia, Egon abszolút hallását.

Zenei tanulmányait – zongora, hegedű, zeneelmélet, hangszerelés – 1923-ig Kövér Dezső, a Kassai Városi Zeneiskola igazgatója irányította.
1925: a Kassai Főgimnázium befejezése után kitűnő eredménnyel négy szemesztert végzett el az Universität zu Wien orvosi karán, ugyanakkor prof. dr. Franz Schmidtnél, a Hochschule für Musik und darstellende Kunst Wien tekintélyes igazgatójánál is felvételi vizsgát tett, aki őt kiválósága miatt a felső évfolyamra vette fel, és végig vezette zeneakadémiai tanulmányait.

Karrierje és fő művei

A Wiener Staatsoper korrepetitori állását atyai jó barátja, Kálmán Imre zeneszerző – a megélhetésre figyelmeztető – tanácsára nem fogadta el, és a könnyűzene felé fordult.
1926: Kassai estélyeken tomboló sikerrel mutatták be Andacht, Arie, Chanson d’amour című műveit, majd Budapestre költözött és itt alkotott élete végéig.
1927: a Fővárosi Operettszínházban indult színházi karrierje: a huszonkét éves zeneszerzőt első modern táncszáma (Honolulu) zongora előadása után – kiválóan zongorázott – Szabolcs Ernő rendező korrepetitornak, Faludi Sándor igazgató másodkarmesternek szerződtette.
1928-tól a színház szerződtetett, állandó karmestere lett. Ábrahám Pál zeneszerző, karmester legjobb barátja, hat és fél éven át zenei munkatársa is volt.
1929: Kemény Egon: Kikelet utca 3. – pesti operett, Fővárosi Operettszínház – már jelzi kitűnő képességeit.
1930–1933: Lipcsében és Berlinben Ábrahám Pállal szerződve titkára és zenekari hangszerelője volt, saját művet nem komponált.
1934–1948: Hazaszeretetéből fakadó művei közül a legnevezetesebbek: Magyar szvit, Tisza (szimfonikus költemény), Délibáb (nagyzenekari népdal egyveleg).

Kemény Egon a gershwini szimfonikus könnyűzene magyarországi meghonosítója.

1936-ban a Rákóczi indulót zongoraötösre, nagyzenekarra és szalonzenekarra is hangszerelte.
1940: A Fűszer és csemege című hangosfilm Kemény Egon finom muzsikájával a bemutató után nézőszám-rekordot döntött.
1940–41: Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Kodály Zoltán, Weiner Leó nagyzenekari műveit ültette át kiszenekarra a Rózsavölgyi és Társa megbízásából.
1934–1968: A Magyar Rádióban (Rádió Budapest I.) első bemutatója: Fantázia a „Hullámzó Balaton tetején” című népdalból (1934) nagyzenekari jazzparafrázis.

Rádiótörténeti újdonságok Kemény Egon műveiben
1937: az első rádiódaljáték, a Schönbrunni orgonák zeneszerzője.
1940: Híres operaénekesek könnyűzenei műfajokban elsőként Kemény Egon megzenésített költeményeivel mutatkoztak be a rádióban.
1949: Az első rádióoperett, Májusfa, ismét új rádiós műfaj zeneszerzője.
1955: Hatvani diákjai című daljátékában először játszott teljes ének-próza szerepet rádiófelvételen operaénekes: Simándy József, és színész: Bessenyei Ferenc.

Rádióoperettjei és -daljátékai:
1949: Májusfa; Talán a csillagok; 1950: Szerencsés utazás; 1955: Hatvani diákjai; 1957: Komáromi farsang; 1959: Krisztina kisasszony; 1960: Szabad szívek; 1965: A messzetűnt kedves.

Szimfonikus műveit, operettjeit, daljátékait, dalciklusait, gyermekkari műveit és a zenés rádiójátékokat évtizedekig ismételte a Magyar Rádió.
2012 óta a Dankó Rádió Túl az Óperencián és Az a szép című műsora sugározza műveit.

Nagyoperettjeinek bemutatói

A Fővárosi Operettszínházban:
1929: Kikelet utca 3.; 1946: Fekete liliom; 1956: Valahol Délen.

Nemzeti színházakban:
1929: Kikelet ucca 3. – Kassa, 1961; Krisztina kisasszony – Miskolc.

Külföldön:
1957: a Valahol Délen sikersorozatának kezdete.

1927-től táncslágereit a Rózsavölgyi és Társa rangos Arany Karácsonyi Albumaiban is megjelentette, később a Zeneműkiadó adta ki.

Saját művei mellett, felkérésükre, zeneszerző kollégái darabjait is hangszerelte (1928–1942).

Tagja volt a Magyar Szövegírók, Zeneszerzők és Zeneműkiadók Szövetkezetének; a Színpadi Szerzők Egyesületének; és alapító tagja a Magyar Zeneművészek Szövetségének.

Kemény Egon zeneművei azzal az eleganciával szólaltak meg, aminek a muzsikus emberi mivoltában is birtokában volt. Gondosan ápolta az osztrák-, a német zenei hagyományokat, és a magyar zenei örökséget. Több mint háromszáz sikerrel előadott művet komponált, és – mint a magyar könnyűzene tehetséges mestere – nagy megbecsülést szerzett.
Zenei alkotómunkájáért kétszer kapott magas zenei kitüntetést: Erkel Ferenc-díjat.
Halála 50. évfordulóján, tematikus válogatással, KEMÉNY EGON ÉLETMŰVE címmel CD-sorozat indult, munkásságáról publikációk is megjelennek.