KEMÉNY EGON KÉTSZERES ERKEL FERENC-DÍJAS ZENESZERZŐ HALÁLÁNAK 53. ÉVFORDULÓJÁN

Bécsben született, majd Kassán, Berlinen és Budapesten át vezetett az élete. Itt, a magyar fővárosban telepedett le már 22 évesen, amikor a szakma és a kritikusok egyaránt arriváltnak tekintették. Két világháborúban és nehéz történelmi helyzetekben élt, mindig emberségesen, ahogy a szülői házban és baráti környezetükben látta, tanulta és lelkében maga is kötelességének érezte. 
A megjelent nekrológokban a XX. századi nemes magyar könnyűzene mestereként említik, aki személyében ugyanazzal az eleganciával rendelkezett, mint ami zenéjét is jellemezte, végigkísérte. 

Klasszikus műveltsége, kiváló és sokoldalú zenei tehetsége, nagy tudása, precíz munkastílusa és becsületes életvezetése munkássága során rendkívül sok zenei műfajban hozott sikert számára.

Említsük meg még finom, de mindig határozott viselkedését, odaadó zenei önzetlenségét zeneszerző kortársai műveinek hangszerelése tekintetében, aktív munkálkodását a zeneszerzők szakmai, érdekvédelmi szervezeteiben, Dr. Huszka Jenővel is, és később a Magyar Zeneművészek Szövetsége megalakulásában.

A Budapesti (1927-ben Fővárosi) Operettszínház igazgatója, rendezője és Harmath Imre a fentiek mellett azonnal felismerte megbízhatóságát és korrepetitornak majd 1928-tól állandó karmesternek szerződtette. "Közbeszólt" a nagy gazdasági világválság és "Kikelet ucca 3" című nagyoperettje bemutatóját követően (1929), Ábrahám Pál már 1930-ban magával vitte Berlinbe. "Ábrahám Pál legjobb barátja Kemény Egon volt" – ez a mondat számos zenei témájú írásban megtalálható, mindenki tudta, így nyílt titok volt hat és fél éven keresztül tartó zenei együttműködésük a világhírűvé vált berlini Ábrahám Pál-operettek nagyzenekari hangszerelésében, a filmváltozataik elkészítésében és a karnagyi feladatok ellátása mellett az u. n. titkári teendőkben.

1933 előtt és után Kemény Egon nevét már jól ismerték a budapesti zenés pódiumokon, a híres, magyar irodalmi jellegű kabarék szerzői és közönsége, az Operettszínház, a Fészek Művészklub, a New York kávéház törzsasztalai (1929-től már beltag), a művészek és a közönség valamint 1934-től a későbbi Magyar Rádió is. Kemény Egon a gershwini zene nagyzenekari meghonosítója Magyarországon, "Hullámzó Balaton" című, jazzparafrázis fantázia műfajú kompozíciója óriási visszhangot keltett, az Operaház zenekara adta elő. Több mint háromszáz művének felsorolására most még nagy vonalakban sem vállalkozom, rádiótörténeti jelentőségű művészi érdemei – az első rádiódaljáték (1937), az első rádióoperett (1949) zeneszerzője, valamint további rádiós műfaji újdonságok – megtalálhatók a KEMÉNY EGON ÉLETMŰVE válogatás CD-SOROZAT weboldalán (https://kemenyegon.hu/), a CD-k kísérőfüzeteiben és a Fórum - Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) https://momus.hu/forum.php?forumcat=483 (2016-2022) számtalan eredeti dokumentumot is tartalmazó bejegyzéseiben.

Színpadi műveihez sorolhatjuk rádiódaljátékait és rádióoperettjeit, amelyekhez színpadi változatot is készített, továbbá a Budapesti (Fővárosi) Operettszínházban bemutatott, új operettstílust hozó nagyoperettjeit: „Kikelet ucca 3” (pesti operett,1929), „Fekete liliom” (romantikus nagyoperett 1946), „Valahol Délen” (színhelye Caracasban egy luxusszálloda volt, 1956).

Valamennyi művében sztárszereplők léptek fel, vagy fiatal művészek, akik később a magyar színpadok és az Állami Operaház csillagai lettek.
A Magyar Rádió Kemény Egon-felvételeit 2012 óta, megalakulásától a Dankó Rádió játssza, így tegnap, a műsorhét utolsó napján Tölgyi Krisztina és Szabó Tamás szerkesztők megemlékezést hallhattuk az „Az a szép” című műsorban. Ebben az évben sem felejtkezett meg az MTVA Kemény Egonról, akinek CD kiadványait is támogatta, és e tekintetben valóban méltó utóda a Magyar Rádió szellemiségének. A Dankó Rádió értékes Kemény Egon-emlékheteit és -emlékműsorait évről évre Nagy Ibolya, Erdélyi Claudia és Tölgyi Krisztina szerkesztő-műsorvezető állította össze.

Kemény Egon zeneszerző műveinek zenetudományi feldolgozásához bizony komoly és széleskörű zenei felkészültség szükséges és szívből kívánom, hogy (az eddigi, XXI. századi, egyes szakirányú könyvekben megjelent elégtelenségek után) a jövőben most már így is legyen!